Reménysugár?

Ezt a cikket most találtam és igencsak ígéretesenk találom.
Pár évet kell kihúzni és talán megoldódik a problémám.
Ez már valami!

"A porckorongbántalmak lehetséges jövőbeli gyógyítása
A porckorongbántalmak jövőbeni megoldása a mesterséges porckorongok és a hagyományos megoldás mellett más úton is elképzelhető. Sikeresnek mondható ugyanis a Hong Kong Egyetem orvosai által öt személyen végrehajtott porckorong átültetés. A beavatkozás óta több mint öt év telt el, az alanyok jól vannak, mozgásképességük javult, és immunrendszerük is megfelelőképpen működik - olvasható a tanulmányban. Az operációt végző sebészek szerint ha sikerül a módszert még kidolgozottabbá tenni, akkor az átültetés is megfelelő alternatívát biztosíthatna a jelenlegi terápiák mellett.
Ezenkívül a Manchester Egyetem kutatóinak munkája nyomán már megkezdődtek a klinikai vizsgálatok a porckorongokba bejuttatható őssejtekkel kapcsolatban is. A tudósok kifejlesztettek ugyanis egy olyan módszert, amely során a páciensek csontvelőjében található őssejtek segítségével építik újjá a gerincoszlop sérült porckorongjait. A kutatás vezetője szerint a klinikai vizsgálatok ezzel kapcsolatban pár éven belül befejeződhetnek, és így újabb, hatásos és fájdalommentes és végleges gyógymódot adhatnak a porckorongproblémák kezelésére."

2. CT

Megvolt a 2. CT.
A Doktornő megnézte és annyit fűzött hozzá, hogy jó nagy.
Megkérdezte, akarok-e menni az idegsebészetre megmutatni.
Mondom nem, nem akarom.
Úgysem mondana semmit azon kívül amit szokott.
Kímélet, kemény, egyenes fekhely, műtéti indikáció nincs, esténként meg járjak lábujjhegyen meg sarkon és ha akaratomon kívül vizelek vagy székelek akkor sikítva fussak mentő után, mert megkésel azonnal.
Ezért nem utazom 60km-t oda és vissza.
Majd vigyázok.
Mint mindig.
Jah, a Doktornő annyit mondott még, hogy pozitívan álljak már hozzá, ne legyek ilyen lehangolt meg depresszív, mert így nem könnyítem meg a testemnek azt, hogy megpróbálja meggyógyítani önmagát.
Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek.
Kisgyermekem van, mitől lennék boldog 33 évesen potenciális nyomorékként?
Mindegy, a remény hal meg utoljára.

Leromlás 1.

Két hete történt.
Minden előzmény nélkül elkezdett fájni a derekam.
Először a derekam, de ekkor már tudtam hamarosan jelentkezni fog a farba majd a combba és a lábba lesugárzó fájdalom is.
Így is lett, nem váratott magára sokáig a dolog.
Szóval nehézzé vált a járás újra és persze a gyógyszerekből is éppen kifogytam.
Hétfőn elmentem a körzetihez és kértem beutalót a reumatológiára.
Csütörtökre kaptam időpontot, mert ugye már ott is előjegyzés van.
Mondanom sem kell, hogy "csodálatos" napokat töltöttem otthon addig.
A rendelésre hamar behívtak, mivel látszott, hogy nem természetes testartásban ülök-fekszek a padon, szóval bejutottam.
A szokásos menet szerint történt a vizsgálat : alsóban járnom kellet egy kicsit a Doktornő előtt, majd előrehajolni – ez nem ment semmennyire sem.
Aztán ágyra fel és csípőmozgások, lábfej erejének és a reflexenek a vizsgálata következett. Közben kérdések jöttek és kurtán válaszolgattam, szinte gépiesen mint egy automata.
Elújságoltam azt is, hogy már néha kezd a jobb oldali mellé a BAL oldalon is jelentkezni némi fájdalom ami reflexszerű CT előjegyzést váltott ki az orvosból.
Két héttel későbbre kaptam időpontot.
Öt napig be kellett járnom ischiász infúzióra az intézetbe.
Ötödik napon megfejeltük a szteroid dózist egy derékba adott (négy helyen) Diprophos pv.-vel.
Ez hozott lényegi eredményt, de általánosságban a gyógyszerekkel együtt elviselhető állapotba kerültem a végére a dolognak.
Visszarendelésen a derékinjekcióm után kiírták a kezeléseket és elkezdtem a taposómalmot.
Persze dolgozni visszamentem, mert meg tudom oldani mellette a kezelésre járást.
Ennke a háziorvosom nem örült túlzottan, rá is íratta az aszisztensnővel a papíromra, hogy saját kérésemre írt ki keresőképesnek.
A kezelések:
- NC (elektromos, derékra)
- Kowarsik galván
- Masszázs
- Úszás (helyben van egy kis medence)
Ezeket egy hete kezdtem el, de türelemmel kell lenni az eredményüket illetően.
Már megszoktam, hogy nem hatnak rögtön, de később se csak majdnem a végén szóval nem is várok mást.

Szóval most már elviselhető szintem vagyok és várom a CT-t amitől sok jót nem remélhetek - sajnos. Már az is jó hír lenne, ha nem romlott volna az állapotom a két évvel előbbihez képest.
Jelentősen...