2010

Igen, eltel a 2010. év is.
A helyzet mit sem változott, de felnőttem a dologhoz.
Tudok már együtt élni a betegségemmel, bejáratódtak, mit bejáratódtak, beégtek annyira az idegpályák labirintusai, hogy már elviselhetővé szelídült a fájdalom, szinte észrevétlenül van jelen, velem.
De nem tágít. Sosem.
Gyógyszereket nem szedek, kell még az a gyomor majd később is.
Orvoshoz sem megyek már.
Ezzel már nem.
Szedegetem össze a pénzt, kés lesz a dologból.
Eldöntöttem.
Még kb egy év és belevágok, belém vágnak.
Naná, hogy privát.
Mimás?

Kitartás!