2. CT

Megvolt a 2. CT.
A Doktornő megnézte és annyit fűzött hozzá, hogy jó nagy.
Megkérdezte, akarok-e menni az idegsebészetre megmutatni.
Mondom nem, nem akarom.
Úgysem mondana semmit azon kívül amit szokott.
Kímélet, kemény, egyenes fekhely, műtéti indikáció nincs, esténként meg járjak lábujjhegyen meg sarkon és ha akaratomon kívül vizelek vagy székelek akkor sikítva fussak mentő után, mert megkésel azonnal.
Ezért nem utazom 60km-t oda és vissza.
Majd vigyázok.
Mint mindig.
Jah, a Doktornő annyit mondott még, hogy pozitívan álljak már hozzá, ne legyek ilyen lehangolt meg depresszív, mert így nem könnyítem meg a testemnek azt, hogy megpróbálja meggyógyítani önmagát.
Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek.
Kisgyermekem van, mitől lennék boldog 33 évesen potenciális nyomorékként?
Mindegy, a remény hal meg utoljára.