2007. november 19., hétfő

Leromlás 1.

Két hete történt.
Minden előzmény nélkül elkezdett fájni a derekam.
Először a derekam, de ekkor már tudtam hamarosan jelentkezni fog a farba majd a combba és a lábba lesugárzó fájdalom is.
Így is lett, nem váratott magára sokáig a dolog.
Szóval nehézzé vált a járás újra és persze a gyógyszerekből is éppen kifogytam.
Hétfőn elmentem a körzetihez és kértem beutalót a reumatológiára.
Csütörtökre kaptam időpontot, mert ugye már ott is előjegyzés van.
Mondanom sem kell, hogy "csodálatos" napokat töltöttem otthon addig.
A rendelésre hamar behívtak, mivel látszott, hogy nem természetes testartásban ülök-fekszek a padon, szóval bejutottam.
A szokásos menet szerint történt a vizsgálat : alsóban járnom kellet egy kicsit a Doktornő előtt, majd előrehajolni – ez nem ment semmennyire sem.
Aztán ágyra fel és csípőmozgások, lábfej erejének és a reflexenek a vizsgálata következett. Közben kérdések jöttek és kurtán válaszolgattam, szinte gépiesen mint egy automata.
Elújságoltam azt is, hogy már néha kezd a jobb oldali mellé a BAL oldalon is jelentkezni némi fájdalom ami reflexszerű CT előjegyzést váltott ki az orvosból.
Két héttel későbbre kaptam időpontot.
Öt napig be kellett járnom ischiász infúzióra az intézetbe.
Ötödik napon megfejeltük a szteroid dózist egy derékba adott (négy helyen) Diprophos pv.-vel.
Ez hozott lényegi eredményt, de általánosságban a gyógyszerekkel együtt elviselhető állapotba kerültem a végére a dolognak.
Visszarendelésen a derékinjekcióm után kiírták a kezeléseket és elkezdtem a taposómalmot.
Persze dolgozni visszamentem, mert meg tudom oldani mellette a kezelésre járást.
Ennke a háziorvosom nem örült túlzottan, rá is íratta az aszisztensnővel a papíromra, hogy saját kérésemre írt ki keresőképesnek.
A kezelések:
- NC (elektromos, derékra)
- Kowarsik galván
- Masszázs
- Úszás (helyben van egy kis medence)
Ezeket egy hete kezdtem el, de türelemmel kell lenni az eredményüket illetően.
Már megszoktam, hogy nem hatnak rögtön, de később se csak majdnem a végén szóval nem is várok mást.

Szóval most már elviselhető szintem vagyok és várom a CT-t amitől sok jót nem remélhetek - sajnos. Már az is jó hír lenne, ha nem romlott volna az állapotom a két évvel előbbihez képest.
Jelentősen...

Nincsenek megjegyzések: