Első lépés

Hosszú két hónap áll mögöttem. Nem mondom, hogy gyötrelmes volt, de mindenképpen próbára tette a kitartásomat. Eredmény képpen leadtam 13kg-ot. A fogyás nem könnyű feladat, főleg nem egy olyan embernek aki örömét leli az evésben. Viszont következetességgel és módszerességgel komolyabb megterhelés nélkül elérhető a 'könnyebbség'. Úgy éreztem, átlépvén a 100kg-ot,(pontosan 102kg) hogy ez nem én vagyok. A beteg derekam meg főleg nem érdemli meg tőlem, hogy így bánjak vele. Így belevágtam. Semmi csodaszert nem szedtem, semmi hókusz-pókusz nem volt. Okos diéta, kalóriafigyelés és - talán ez nem annyira mindennapos - az első hetekben irányított meditáció. Pár alapszabályt be kellett tartani és meg kellett válogatni mit és mikor eszem, de alapjában véve egy mottót követtem: "Amit nem eszel meg, attól nem hízol." A célom a 80-82kg, nincsen már messze. Első lépésként úgy érzem ez megteszi.

Köszönöm! II.

Köszönöm, hogy írtok ide. Köszönöm, hogy segítő szándékkal teszitek, ki így, ki úgy. Én is érzem, hogy sok az önsajnálat, sok a negatív érzelem a blogon. Vidéken élve kicsit nehezebb megtalálni a megfelelő embereket és a megfelelő helyet, és a munka sem vár rám 1-2 hónapot. De amit megtehetek, itthon, minden nap, ingyen, azt gondolom, meg kell tennem. Elég a langyos vízben csücsülni és sopánkodni, hogy lassan kihűl... mert ez ment eddig. Talán itt az ideje, hogy elkezdjek valamit tenni is magamért és nem csak azon filózgatni, hogy mennyire rossz, hogy így jártam. Nehéz feldolgoznom a mai napig ezt, de emberek vagyunk, különbözünk és másképpen reagálunk le, dolgozunk fel mindent ami az életünkben történik. A mindennapok részévé vált fájdalmas állapotot, ha nem is tudom megszüntetni, de talán át tudom küldeni a 'hátsó udvarba' és egy teljesebb életnek nézek elébe. Újra el kell kezdenem az utakat megkeresni azokhoz az emberekhez, helyekhez akik/ahol segíteni tudnak nekem ebben, lehetőségekhez mérten a közelben. Olvastam blogokat, cikkeket és sok minden egyebet, amit Ti, kedves kommentelő blogolvasók írtatok le és ezekből próbálok erőt meríteni a folytatáshoz. Sok dolog keserítette meg az életemet ebben az évben, lehet ezek is okozták, hogy eljutottam erre az elhatározásra. Az 'Ép testben ép lélek' mondást ha nem is tudom teljes egészében a magamévá tenni, de próbálok közelíteni hozzá, ami a test épségét illeti.

2012

Valamit tenni kell.
Valamit ami kimozdít erről a holtpontról.
Igaz, eléggé balul telik ez az év eddig, de valahogy azt érzem ez az állapot nem tartható tovább, valamerre lépnem kell.
Nem akarok műtétet.
Tornát, mozgást, és múló fájdalmat akarok.

Úszni, futni, biciklizni.
Kicsit fogyni.

Munkára hát!