Első lépés

Hosszú két hónap áll mögöttem. Nem mondom, hogy gyötrelmes volt, de mindenképpen próbára tette a kitartásomat. Eredmény képpen leadtam 13kg-ot. A fogyás nem könnyű feladat, főleg nem egy olyan embernek aki örömét leli az evésben. Viszont következetességgel és módszerességgel komolyabb megterhelés nélkül elérhető a 'könnyebbség'. Úgy éreztem, átlépvén a 100kg-ot,(pontosan 102kg) hogy ez nem én vagyok. A beteg derekam meg főleg nem érdemli meg tőlem, hogy így bánjak vele. Így belevágtam. Semmi csodaszert nem szedtem, semmi hókusz-pókusz nem volt. Okos diéta, kalóriafigyelés és - talán ez nem annyira mindennapos - az első hetekben irányított meditáció. Pár alapszabályt be kellett tartani és meg kellett válogatni mit és mikor eszem, de alapjában véve egy mottót követtem: "Amit nem eszel meg, attól nem hízol." A célom a 80-82kg, nincsen már messze. Első lépésként úgy érzem ez megteszi.

Köszönöm! II.

Köszönöm, hogy írtok ide. Köszönöm, hogy segítő szándékkal teszitek, ki így, ki úgy. Én is érzem, hogy sok az önsajnálat, sok a negatív érzelem a blogon. Vidéken élve kicsit nehezebb megtalálni a megfelelő embereket és a megfelelő helyet, és a munka sem vár rám 1-2 hónapot. De amit megtehetek, itthon, minden nap, ingyen, azt gondolom, meg kell tennem. Elég a langyos vízben csücsülni és sopánkodni, hogy lassan kihűl... mert ez ment eddig. Talán itt az ideje, hogy elkezdjek valamit tenni is magamért és nem csak azon filózgatni, hogy mennyire rossz, hogy így jártam. Nehéz feldolgoznom a mai napig ezt, de emberek vagyunk, különbözünk és másképpen reagálunk le, dolgozunk fel mindent ami az életünkben történik. A mindennapok részévé vált fájdalmas állapotot, ha nem is tudom megszüntetni, de talán át tudom küldeni a 'hátsó udvarba' és egy teljesebb életnek nézek elébe. Újra el kell kezdenem az utakat megkeresni azokhoz az emberekhez, helyekhez akik/ahol segíteni tudnak nekem ebben, lehetőségekhez mérten a közelben. Olvastam blogokat, cikkeket és sok minden egyebet, amit Ti, kedves kommentelő blogolvasók írtatok le és ezekből próbálok erőt meríteni a folytatáshoz. Sok dolog keserítette meg az életemet ebben az évben, lehet ezek is okozták, hogy eljutottam erre az elhatározásra. Az 'Ép testben ép lélek' mondást ha nem is tudom teljes egészében a magamévá tenni, de próbálok közelíteni hozzá, ami a test épségét illeti.

2012

Valamit tenni kell.
Valamit ami kimozdít erről a holtpontról.
Igaz, eléggé balul telik ez az év eddig, de valahogy azt érzem ez az állapot nem tartható tovább, valamerre lépnem kell.
Nem akarok műtétet.
Tornát, mozgást, és múló fájdalmat akarok.

Úszni, futni, biciklizni.
Kicsit fogyni.

Munkára hát!

Miért nem műtét?

Kedves névtelen, friss sérves hozzászóló!

Friss sérvesként, üdv a csapatban!
Ha túl leszel a kötelező körökön - vizsgálatok, kezelések, gyógyszerek, infúziók, injekciók, megaláztatás, földön fetrengés a fájdalomtól, sírvakönyörgés műtétért, csodamese klinikák cyberajánlatai - akkor majd megérted, hogy nem úgy mérik a műtét kegyét, mint ahogyan mi szeretnénk. Sajnos! Úgy vettem észre, hogy mint mindenhol máshol, itt is : pénzért minden kapható. Szomorú, de igaz.

Többünk végigjárta már ezt az utat és ha nem áll jól a bankszámlád te is végig fogod.

Magyarul az orvoslás már rég túljutott ezen a problémán, de amíg pénz van a dologban - márpedig a fájdalom jó üzlet - addig nem fogják "szalagon beszerelni" a hihetetlen technológiákat a mi szerencsétlen, nyomorult, degenerálódott kis korongjaink helyére.
Ez van.

Megemlíteném még, hogy vannak nagyon jó tornák, mozgássorozatok, -kombinációk, amik dekomprimálják, akár vissza is szuszakolják a sérvet a helyére és akár még meg is szűnhet, igen hallottam már ilyet. Mégsem hiszek benne.
A gyógyszerekben sem igazán már.

Lassan kezdek beletörődni, hogy tulajdonképpen, lecsupaszítva a dolgot végérvényesen nyomorékok vagyunk, csak még nem jutottunk el ténylegesen arra a szintre. Még tudunk saját akaratunk szerint felállni, leülni. Viszonylagosan, látszólagosan, ráfoghatóan teljes életet élni. Nem vagyunk másokra utalva, kiszolgáltatva. Egyenlőre. De ez az állapot hamarabb fog átfordulni egy romló tendenciát mutató folyamatba, mint az korunknál fogva természetes lenne.
36 éves vagyok. Ha nem történik robbanásszerű fejlődés a gerinctudományok terén, és nem lesz elérhető valamely hatásos és megfizethető beavatkozási forma 7-8 éven belül akkor kés ide-kés oda, nem sok jót jósolok ennek a destabilizálódott, folyamatosan degenerálódó gerincnek itt a hátam közepén. És én még mondhatni 'jó' állapotban vagyok.
Hajlamosak az emberek elbagatellizálni ezt a betegséget, mondván ez népbetegség, legyintenek és nem érzik a súlyát. Az első fájdalomtólreszketvefetrengés, majd diprophos kúra után persze átállnak a barikád ezen oldalára, de addig mindenki legyint a dologra. Még az orvosok is - fontos kiemelnem TISZTELET A KIVÉTELNEK!.
Közben meg kézen-közön keringenek csodadoktorok telefonszámai akik 2-3-400 000 forintért belebarmolnak a gerincbe, a teljes gyógyultság állapotát ígérve, több-kevesebb sikerrel, tisztázatlan következményekkel hosszabb távon számolva.

'Öreg' sérvesként azt javaslom neked, hogy olvass a betegségedről amennyit csak lehet, kutass fel minden lehetőséget ami elérhető, és használj ki minden alkalmat amikor fájdalmat tudsz csillapítani, de ne hidd el, hogy ez a dolog olyan mint a fogfájás és ha kihúzzák a rossz fogat a kis lyukacska begyógyul és megint karácsonyos lesz a reggel. Nem lesz az.
Ezen felül sose add fel, és ami a legfontosabb amíg van benned erő küzdj, keress, ne hagyd magad, és ha megtaláltad a megoldást, írd meg itt, mert mi mind azt keressük.

Életjel

Lám van egy rendszeres olvasója a blognak, és hozzászólók is akadtak.
Nem mondom, hogy örülök ennek, mert ez azt jelenti, hogy Ti sem (mind) vagytok egészségesek.
Nálam sokminden nem változott, maximum annyi, hogy a fájdalom kezd kissé pszichotikussá tenni. Nagyon sokat gondolkodom az állapotomon, a kihatásain a mindennapjaimra és arra jöttem rá, hogy egyre inkább nem vagyok önmagam. Értve ezt a kapcsolataimban, a munkámban, a mindennapi életemben való viselkedésemre, a gondolkodásomra és a hozzáállásomra minden egyes kisebb feladattal szemben.
Hm... szemben, ezt a szót használtam, igen lassan már minden ami mozgást igényel ellenállást vált ki belőlem, legyen az bármi csekélység is... ha mozdulni kell az fáj -> ha fáj az kimerítő -> kimerülni ennél jobban nem akarok -> ellenállok a dolognak.
Nah ez pont nem segít a túlsúlyos állapot megelőzésében, jó úton járok az elhízás felé.
Plusz ugye ha ez a viselkedésmintázat berögzül és szinte reflexé válik, akkor eléggé nehéz jól teljesíteni bármilyen szituációban, mert a fájdalom előli menekülés mindent prioritást felül ír.
Kocsival járok dolgozni, ami kb egy órás utat jelent, így van időm gondolkodni. Ez nem mindig jó. Próbálok pozitívan hozzáállni a mindennapokhoz, mert ezekből áll az életem hátralévő része és keresek valamit amiben hinni lehet, hogy jobb lesz ez valamikor, de mivel megrögzött materialista vagyok elég nehéz elfogadnom bármit is ami nem jár kézzelfogható eredménnyel rövid időn belül - nem úgy mint egy bevett Tramadol :(.
Az állapotmban pedig semmiféle javulásnak még csak a jele sem mutatkozott eddig és ettől valahogy a folyamatos kiábrándultság - depi? - állapotában vagyok.
De gondolom nem vagyok egyedül ezzel a dologgal kapcsolatban... így van?
Meglehet én vagyok a hibás a dologban, de a lehetőségeim eléggé korlátozottak.

Gyógyszereket továbbra sem szedek, még ha hiszek is bennük, mert ezek nem oldják meg a problémámat, csak sok pénzbe kerülnek és nem épp egészségépítő hatásúak hosszú távon.
Nagyon megrázó, hogy sok emberrel találkozom akiknek ugyanez a bajuk van és ők sem igazán állanak a helyzetük magaslatán a megoldások terén.

Nem írom le itt az oldal nevét, de innen ismerem, végig csináltam a programjukat, ami csupa olyan dologgal ismertetett meg amiket már eddig is tudtam és ami a leginkább kiábrándító volt a dologban, minden egyes levél vagy kontakt végén ott díszelgett a szépen becsomagolt, nélkülözhetetlen, "Gyere vedd meg!" üzenet.
Botrányos!
Nem gyógyítani,hanem fogyasztóvá tenni még a betegeket is, minden gátlás nélkül és aljas módon a gyógyulást ígérve mindvégig.
Nem mondom igen jól felépített marketing vezet el a végén a "Gyere vedd meg!" üzentehez, szakember volt aki megtervezte és kivitelezi mindezt, de kérem szépen, könyörgöm, hogyan tud aludni, akár egy percet is az aki belőlem is a pénzemet akarja kicsikarni, tudván mivel jár ez a betegség?!?!?!
Nem folytatom a gondolatmenetet, de a csalódás a mindennapok részévé válik, ha az ember keresi az utat a gyógyulásához... sajnos.

Nem sikerült valami szívderítőre ez a pár sor így visszaolvasva.
De a helyzetem sem az.

Kitartást!

Köszönöm!

Kedves megjegyzést írók!
Jó látni, hogy vannak akik betévednek ide még.
Köszönöm Nektek, hogy itt vagytok.
Sajnos nem tudok úgy magamra tekinteni, mint teljes értékű emberre, családapára, férjre. Az az idő rég volt, mióta apa vagyok azóta tulajdonképpen beteg is.
Mindenképpen orvosolni akarom a helyzetet, mert egy fiúnak apa kell, olyan akivel mindent lehet amit egy jó apa-fiú kapcsolatban csak meg lehet tenni.
A páromnak meg férfi kell.
Nekem meg megoldás.
Gondolkodom a végső megoldáson, ennyit megtehetek értetek.

Jobbulást!

2010

Igen, eltel a 2010. év is.
A helyzet mit sem változott, de felnőttem a dologhoz.
Tudok már együtt élni a betegségemmel, bejáratódtak, mit bejáratódtak, beégtek annyira az idegpályák labirintusai, hogy már elviselhetővé szelídült a fájdalom, szinte észrevétlenül van jelen, velem.
De nem tágít. Sosem.
Gyógyszereket nem szedek, kell még az a gyomor majd később is.
Orvoshoz sem megyek már.
Ezzel már nem.
Szedegetem össze a pénzt, kés lesz a dologból.
Eldöntöttem.
Még kb egy év és belevágok, belém vágnak.
Naná, hogy privát.
Mimás?

Kitartás!

Köszönöm!

Kedves Megjegyzést író!
Köszönöm, hogy megosztotta velem ezt az oldalt!
Most futottam át és írtam is nekik egy mailt, hogy tájékoztassanak bővebben és konkrétabban a lehetőségekről.
Igen, valami ilyesmire gondoltam!

Várom a választ és minnél többet próbálok megtudni a dologról.

http://ogk.hu/tevekenysegeink/fekvobeteg_ellatas/gerincsebeszet/gerincprotetika/

Feltöltés

A napokban hallottam egy speciális gyógymódról a sérv műtéti gyógyításával kapcsolatban ami hihetetlennek tűnik számomra. Ha esetleg valaki hallott róla már, kérem jelezze!

Itt végzi egy specialista országunkban nem kevés összegért, valami 200 000 pénzt kér érte.

A dolog lényege, hogy a műtét során a porckorong közepét, a zselés anyagot eltávolítják, majd vagy közvetlenül ez után vagy a korong szélét képező öv gyógyulását követően a zselé helyére fecskendeznek valami hasonló állagú feltöltő anyagot, mai kitölti a korong közepét, a zselé régi helyét és visszaadja a porckorong eredeti funkcióját.

Konkrét részleteket nem tudok, ennyit véltem kiérteni a hallottakból.
Sajnos csak közvetve tudta az is akitől hallottam, így nem biztos, hogy pont erről van szó, de kb ez lenne a lényege.

Az ismerős ismerőse aki átesett a dolgon teljes életet él és terheli a gerincét majdnem úgy mint új korában.

Ismerős ez valakinek?
Lehetséges ez a csoda?

Bármit megadnék érte ha igaz lenne!

MR

10.12-én megcsinálták Miskolcon az MR vizsgálatot.
2x20 percet kell eltölteni fekve, folyamatos kattogással kísérve; különféle ritmusra illetve hangmagasságra lehet szenderegni a csőben.
Ma, 10.16-án voltam kontrol vizsgálaton. Magyarul megmutatni magam a főorvos úrnak.
Lediktálta amit kellett és kezet fogtunk, menjek el a háziorvosomhoz ezzel a halom lelettel-véleménnyel-papírral.
"Idegsebészeti teendő nincs" - szedjek gyógyszert, ússzak, konzervatív kezelés javasolt.
Hehe, nahát, mik nincsenek...
"Jó egészséget kívánok!"-kal bocsájtott utamra.
ÉN, jó egészséggel, bahh majd felrobbantam tőle!!!

Gyakorlatilag SEMMI sem történt, mindösszesen 4 A4-es lappal lettem gazdagabb.
Meg persze mindegyik hátoldalán egy "Elszámoló nyilatkozat"-tal, miért-mennyit fognak fizettetni utánam ha kitettem a lábamat a rendelőből-vizsgálóból.

Nem is vártam semmi többet a dologtól, a panaszaim okára nem derült fény és nekem meg nincsen időm már a szokásos NC, leszálló galván, stb. ... kezelések tömkelegére, mert kiesek a munkából és ezt mindenhol megunják egy idő után.
Leballagok a háziorvosomhoz, íratok fel vele 3 havi adagot mindenből amiből elképzelni lehet és masszívan élek a gyógyszereimen.

Várok még egy telefonszámot, mert itt helyben is van (nohát) EGY szem gerinctornát oktató ember.
Ezt is ismerősöktől kell megtudnom, véletlenül sem a reumatológus kezelőorvosomtól.
Mindegy, őt még felkeresem és amit lehet megtanulok a tornából.

Elképzelni sem tudom mihez kezdjek, kihez forduljak, ha mindenhol ennyire lekezelik a dolgot és nem törődnek az ember életminőségének romlásával. 34 évesen nem tudom elképzelni, hogy hogyan fogok teljes életet élni MINDEN NAP.

Keresem a megoldást amennyire a lehetőségeim engedik, de nem tudok bízni a gyógyulásban sem a jobbulásban.

:(

Fogyás

Eddig leadtam 5kg-ot két hét alatt.
Kemény nagyon, de bírni kell!!!