2007. október 17., szerda

Konkrétumok szakemberektől

IDÉZET:
"Korai degeneratív jel a porckorongok dehidrációja, ez klinikailag tünetmentes lehet. A folyamat előrehaladásával a porckorong ellapul és körkörös kiboltosulás (protrusio) mutatkozik. Később ismét ábrázolódhat a világos, kocsonyás nucleus pulposus, de excentrikus megjelenéssel. Ezt a vízben gazdag granulációs szövet és oedema hozzáadódása okozza, amit a „HIZ” (high intensity zones) terminológia takar. A hozzá tartozó klinikai tünetegyüttest a fájdalmas anularis beszakadások okozzák. A belső anularis rostok szakadásait követően az excentrikus kocsonyás anyag előbb-utóbb körülírtan erősebb ívű előboltosulást okoz (prolapsus), de ebben az esetben a külső anularis rostok kontinuitása még megtartott. A szorosabb értelemben vett sérvet (extrusio) az anularis rostok átszakadása okozza (subligamentalis sérv). A longitudinalis ligamentum átszakadása (ruptura) után az epiduralis térbe jut a kocsonyás discus anyag (1. ábra). Ennek leszakadása (sequestrum) és elvándorlása során a klinikai tünetek változnak. A fenti eltérések okozhatják akár az adott szegmentumban kilépő gyök irritációját, akár a még lefelé haladó rostok kompresszióját, és a caudalisabb szegmentumban kilépő gyökkel kapcsolatos klinikai tüneteket is."
IDÉZET VÉGE

IDÉZET:
"A gerinc, csigolyák egysége, mely a nyakon 7, a mellkasi szakaszon 12, az ágyéki szakaszon 5 csigolyából áll, de folytatódik az összecsontosodott csigolyák alkotta kereszt- és farokcsonttal. A gerincpanaszok fiatalkori előfordulásában általában genetikai, fejlődésbeli és alkati tényezőknek, illetve az életmódbeli sajátosságoknak tulajdonítanak szerepet.

A fejlődésbeli tényezők bizonyos csontfejlődési rendellenességek lehetnek, pl. az utolsó ágyéki csigolya a keresztcsonthoz hasonlít, és hozzá csontosodik. Előfordulhat, hogy a keresztcsont első csigolyája függetlenedik, az utolsó ágyéki csigolyának csak az oldalsó nyúlványa csontosodik a keresztcsonthoz, két ágyéki csigolya egymáson előrefelé elcsúszik. Ez párosulhat a csigolyaív szakadásával (spondylolisis), előfordulhat nyitott gerinc (spina bifida). A háti szakaszra jellemző a lapos csigolya (vertebra plana – Calvé-betegség), amikor is a csigolyatest nem fejlődik ki teljesen, lapos marad. Scheuermann-szindróma esetén a csigolyák zárólemezein egyenetlen beroppanásos zsákok vannak.

A genetikai tényezőknél a csigolyatestek között lévő, mozgásban résztvevő porckorongokban, ún. diszkuszokban bizonyos kötőszöveti anyag (kollagén) összetevőiben változás történik. A módosult kollagén-kombinációk kevésbé tudják a vizet megkötni, így a porckorong elveszti rugalmasságát, szakítószilárdságát, degenerálódik. Az elfajuló porckorong a külső erőkkel szemben sérülékenyebbé válik, összenyomás hatására a porckorongban lévő anyag hátrafelé vándorol, a gerinccsatorna felé beboltosul (protrusio disci). A
szalagrendszert átszakítva sérvként (discus hernia) kilép, majd ki is szakadhat (ruptura). Ez hirtelen erőbehatásra is jelentkezhet, ágyéki szakaszon típusosan nehezebb tárgyak emelésekor, a nyaki szakaszon inkább ismételt, tengely irányú erőbehatáskor (motorozásnál, hivatásos sofőröknél, ha rosszabb kiképzésű az ülés rugózása). A háti szakaszon a mellkas csontos-porcos-szalagos-izmos egysége és a sajátos anatómiai helyzet ritkán vezet akut sérv kialakulásához, azonban az elfajulásos elváltozások ezt a szakaszt ugyancsak érintik. A degeneratív elváltozások a porckorongokban kezdődnek, majd a megbomlott anatómiai és funkcionális egyensúly egyenes folytatása a gerinc instabilitása. Az instabil gerinc kóros mozgásai miatt, megindul a szervezet ellenreakciója. Az izmok folyamatossal próbálják stabilizálni a gerincet, ami miatt a mély hátizom tónusa fokozódik, ilyenkor görcsös csomókról panaszkodik a beteg. Az instabilitás miatt, a kisizületek ugyancsak fokozott terhelésnek vannak kitéve, elindul az izületi leépülés folyamata, kopás, elfajulás, meszesedés. Ez a kisizületi artrózis (spondylarthrosis) okozza később a nyaki és derékfájdalmakat.

Az elváltozások következtében a gerinc természetes görbületei is megváltoznak. A nyaki előre domborodó ív (lordosis) ellapul, a háti szakaszon hátra domborodó ív (kyphosis) fokozódik, az ágyéki, előre domborodó ív ellapul, de fokozódhat is olyannyira, hogy a csigolyák hátsó tövisnyúlványai összecsontosodhatnak (Baastrup fenomén), további derékpanaszokat okozva.

A derékfájásnak ezeken kívül még egyéb oka is lehet, pl. izom-, szalag-, izületi húzódások, rándulások, törések, a gerinccsatorna szűkülete, a gerinc alaki, görbületi elváltozásai, a csigolya összenyomásos törése, izületi gyulladása. Deréktáji panaszokat ritka csontosodási zavarok (Paget-kór), rendszerbetegségek (spondylitis ankylopoetica gerincet érintő formája: Bechterew-kór), szervi betegségek (kismedencei gyulladás, gyomorfekély, epehólyag-betegségek, hasnyálmirigy-gyulladás, aorta-elváltozások, reumás gyulladások és bakteriális fertőzések) is okozhatnak.

Mivel anatómiailag a csigolya csatornájában futnak a testet beidegző idegfonatok, ezért az elváltozások az idegeket nyomva idegrendszeri eltéréseket okozhatnak: érzéskiesés, fájdalomérzetek, reflexkiesések, kóros reflexek, zsibbadások, izomgyengeség, olykor teljes bénulás léphet fel. Előfordul, hogy vizelési és székletürítési panaszok jelentkeznek. A korai érzészavarokat ritkán észlelik a betegek. Az első tünet általában egy becsípődésként megélt helyi fájdalom, ami hirtelen vagy fokozatosan alakul ki, hasprésre, köhögésre, tüsszentésre fokozódik, továbbá a végtagon valamilyen fura zsibbadás, izomgyengeség jelentkezik. Az alsó végtagon derékfájdalom (lumbágó), forgó, far körüli lábba sugárzó fájdalom (isiász), járászavar, kóros tartás alakul ki. A felső végtagfájdalmak a nyakból a koponya felé, lapockákba, hátra, karokba, ujjakba sugároznak, az alsók a deréktól a lábak vagy a hát felé.

Felismerés

A gerincpanaszokkal általában az ortopéd szakorvost, vagy közvetlenül erre specializálódott gerincsebészt, esetleg reumatológust keresünk fel. Ha nyaki panaszaink vannak, akkor a nyaki mozgásterjedelmeket, a felső végtag neurológiai eltéréseit, reflexeit, izomerőt, érzésbeli eltéréseket vizsgálják. A háti és ágyéki gerincszakasz vizsgálatakor a beteg járását, tartását, a gerinc természetes és kóros görbületeit, mozgástartományait, érzékenységi pontjait ellenőrzik. A neurológiai érintettséget ilyenkor az alsóvégtagon nézik. Rákérdeznek továbbá a széklet- és vizeletürítési, illetve tartási panaszokra is. A vizsgálat után az érintett szakaszról röntgenfelvételt kér az orvos, és mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI) is elrendelhet, szükség szerint. Szóba jöhet még CT-, izotópos vizsgálat, ritkábban myelographia (ilyenkor kontrasztanyagot juttatnak gerinccsatornába) és discográfia (itt a porckorongot festik meg).

Kezelés

Az akut gerincfájdalmak gyógyításának alapja az aktív életmód, ugyanakkor kerülni kell a panaszokat fokozó, illetve kiváltó mozdulatokat. A kezelés során a nem-szteroid fájdalomcsillapítók szájon át szedhető formáját kombinálni lehet helyi krémmel, valamint géllel, továbbá helyi vérbőséget okozó krémekkel. A kezelés másik alappillére a tartást javító torna. Gyógytornász segítségével elsajátíthatók a hát- és hasizom nyújtó és erősítő gyakorlatai.

Ugyancsak kiemelt jelentőségű a beteg felvilágosítása a gerincbetegségek alakulásáról, a kiújulás megelőzésének lehetőségeiről. Ha a folyamat krónikussá válik, akkor sajnos a beteg pszichéjét is megviseli a betegség, ilyenkor a stresszt, a depressziót és a szorongást is kezelni kell. Ha a panaszok hátterében külső érzelmi tényező feltételezhető, akkor krónikus fájdalom-szindróma alakulhat ki, ami nehezebben reagál a kezelésekre.

Súlyosabb esetben infúziós, infiltrációs, valamint epidurális kezelés jön számításba. Az izomlazító, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító komplex kezelés tornával és fizioterápiával egészíthető ki.

E helyen szót kell ejteni a különböző fűzőkről is. Ma már sok helyen, recept nélkül beszerezhetőek, így nagyon elterjedtek. Általános elmondható, hogy a mindennapi használatuk lesorvasztja a hátizmot, így ront a helyzeten. Ritkán alkalmasak a kiújulás megelőzésére. A fűző viselése helyett fontosabb a hátizom erősítése.

A műtéti kezelés alapja az ideg nyomatásának megszűntetése a porckorong részleges, vagy teljes eltávolításával. Ez történhet hagyományos módszerrel, amikor a gerincszakasz felett metszve feltárják a gerincet, az idegeket eltolják, és a porckorongot részlegesen vagy teljesen eltávolítják. A beteg mobilitásától függően a beavatkozás 3-4 napos kórházi tartózkodást igényel. Lézeres porckorong-műtét esetén kis csöveken keresztül kezelik a porckorongot lézersugárral. Az ún. percutan eljárásnál a bőrön keresztül, egy csövön át kis eszközökkel végzik a porckorong eltávolítását. Előfordul, hogy a porckorongot feloldó enzimet fecskendezik a porckorong kitüremkedő részébe. Az utóbbi két módszer eredményessége a mai napig kérdéses.

Ha a beteg állapota megengedi, akkor a porckorongot protézissel is pótolni lehet. Ennek azonban igen szűk az indikációs köre, általában csak a nyaki szakaszon végzik, abban az esetben, ha kizárólag egy porckorong érintett, és a többi csontos-porcos egység egészséges.

Amennyiben a fent említett módszerek nem alkalmazhatóak, és a gerinc instabilitása nagyfokú, az ún. fúziós műtétek jönnek szóba. Ilyenkor két vagy több csigolyát egyesítünk. Tudni kell azonban, hogy a beavatkozás nem mindig jár sikerrel, és a panaszok a műtét miatt is egyre instabilabbá váló gerincnél kiújulhatnak. A műtétet követően a csigolyaegyesítésből kimaradt gerincszakaszokra nagyobb erők, terhek hatnak, így azok degenerációja is felgyorsul, és egyre több szinten kell a fúziót elvégezni. Azt, hogy mikor és milyen mértékű beavatkozás szükséges, azt a beteg egyéni állapota, mozgásszervi és idegrendszeri státusza, valamint vizsgálati eredményei együttesen határozzák meg. A műtétet követően a hátizom tónusának, erejének mielőbbi visszaállítását és a rehabilitációs program mihamarabbi megkezdését nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Megelőzés

A gerinc alapvető védelme a helyes testtartás, a jó erőnlét, a helyes emelési technika. A helyes tartáshoz a hátat az üléshez kell támasztani. A modern kocsikban már állítható háttámaszos ülések vannak, ha lehet, ne döntsük túlságosan hátra a kocsi ülése!

Nagyobb súlyokat egyenes háttal, inkább combból javasolt emelni. A hátizom-erősítő gyakorlatok és az úszás szerepeljenek a mindennapjainkba! Kerüljük a gerincet megterhelő sportokat, hobbikat, pl. hosszútávfutás, motorozás, különböző ugrással járó tevékenységek, súlyzózás. Próbáljuk az ideális testsúllyal tehermentesíteni gerincünket.

Figyeljünk az alvás körülményeire is, a matrac kiválasztásánál vegyük igénybe szakértő segítségét. Mivel a nikotin rontja a porckorong vérellátását, a csontok anyagcseréjét, és elősegíti a csontritkulás kialakulását, érdemes a dohányzásról is leszokni."
IDÉZET VÉGE

IDÉZET:
"Mikor és hogyan derülhet ki a porckorongsérv? Mindennek van oka és előzménye...

Az ötven évnél idősebbek 70 százalékánál észlelhetők a röntgen-felvételeken csontos kinövések a nyaki gerinccsigolyákon. Ezek többsége azonban csak akkor okoz panaszt, ha olyan helyen van, ahol izmokat, ízületeket vagy idegeket érint. A panaszok és a tünetek jelentkezését, illetve fokozódását sokszor egy kis trauma vagy ártatlannak tűnő mozdulat is kiválthatja.
A nyaki gerinc kóros csontkinövései - spondylosisai - leggyakrabban heves nyaktáji fájdalommal jelentkezik, aminek az az oka, hogy a kinövések megfeszítik a tartószalagokat. A nyakizmok ilyenkor a legkevésbé fájdalmas helyzetben rögzítik a gerinc mozgásait. Egy idő után azonban ez a merev tartás maga is fájdalom forrása lesz. Ha nemcsak izmokat, ízületeket irritál a gerincen kialakult kinövés, hanem ideggyököt is, akkor jelentkezhet zsibbadás, a mélyreflexek renyhesége. Akár a gerincvelő is károsodhat, ha a kinövések a gerinccsatornában találhatók.
A spondylosisos eredetű nyaki gerinc panaszok esetén is általában elegendő a konzervatív kezelés. Ez gyakorlatilag megegyezik a lágy nyaki porckorongsérvnél leírtakkal (lásd 1. rész), annyival kiegészítve, hogy sokan javasolják a súlyfürdőt is. Műtétre akkor kerül sor, ha a konzervatív kezelés mellett nem enyhül, illetve ismételten visszatér a folyamatos fájdalom. Sebészi beavatkozásra van szükség akkor is, ha a kinövés ideggyököt nyom, illetve a gerincvelőt érinti.
A műtét során a szűkületet okozó csigolyatestek egy részét eltávolítják, majd lemezzel és csavarokkal rögzítik. A nyaki gerinc stabilizációs műtéteinél különösen fontos, hogy a finom mozgásokra való képességet is megőrizzék, illetve helyreállítsák. Ez egyben ennek a műtéti típusnak a bonyolultságát, és bizonyos értelemben kockázatát is jelenti.
A gerincoszlop középső, háti szakaszán meglehetősen ritkán alakul ki porckorongsérv, mivel ez a rész a mellkas miatt viszonylag jól rögzített. A háti szakaszon mégis előforduló sérvek többsége mediális elhelyezkedésű, azaz közvetlenül a gerincvelő irányába fejtik ki hatásukat. Ilyenkor a betegek háti vagy kétoldali övszerű fájdalomra panaszkodnak, vegetatív zavarok léphetnek fel, és bénulásos tünetek jelentkezhetnek. Ha a porckorongsérv a háti szakaszon kifelé boltosodik, akkor többnyire övszerű, de féloldali kisugárzó fájdalmat okoz, amely utánozhat hasi vagy mellkasi szervekből eredő fájdalmat is.
A betegség kialakulhat lassan, de egy rossz mozdulat vagy kisebb trauma következtében a sérv kiszakadása miatt órákon belül súlyos állapotba kerülhet a beteg. A háti porckorongsérv műtéti eltávolítása kockázatosabb, mint az ágyéki területen jelentkező hasonló elváltozásoké. Ennek az a magyarázata, hogy a gerincvelő sérülésének nagyobb az esélye.
Az összes porckorongsérv csaknem 90 százaléka a legalsó, az ágyéki szakaszon alakul ki. A különböző ágyéki gerincelváltozások hátterében ennek a testtájéknak a velünk született instabilitása és az életformánkból adódó túlterheltsége áll. Az ágyéki szakaszra nehezedik testünk súlya, gyakran tetemes túlsúlya is. Az élettanilag helytelen testtartás és mozgás következtében már fiatal kortól kezdve óriási igénybevételnek van kitéve a gerincnek ez a része. Amikor a kényes egyensúlyi állapot megbillen, jó ideig még képesek vagyunk ellensúlyozni ezt, például a hátizmaink segítenek be.
Az idő múlásával azonban a túlterhelés következményei mind erőteljesebben jelentkeznek. Negyvenéves kor után az ágyéki porckorongok szövete gyakran többszörösen töredezett, szakadozott. Ezt a korral járó elváltozást számos tényező gyorsíthatja, például a túlsúly, a természetellenes testtartás, a túlzott vagy egyoldalú igénybevétel vagy a mozgásszegény életmód. Egyes esetekben a porckorong kiboltosodása már egészen fiatal életkorban olyan súlyos panaszokat okoz, hogy csak műtéttel korrigálható. Ilyenkor a műtétet követően az egyébként ép gerincben minden korábbi funkció helyreáll, és a beteg gyógyultnak tekinthető. Sokszor az ágyéktájéki csigolyák hosszú ideig nem okoznak különösebb panaszt, jóllehet a mozgástartományuk már rendkívüli módon beszűkült. Ezt olyan idős embereknél lehet tapasztalni, akiknek a röntgenfelvételén az egész ágyéki szakasz csontosan összenőtt. Ha ilyenkor mégis műtétre kerül sor, azzal általában már csak csekély javulást lehet elérni.

Porckorongsérv
A legsúlyosabb, derékfájással is járó kórkép a porckorongsérv. Hasonló a fájdalmak jelentkezése a lumbágóhoz, azonban itt enyhébbsúlyosabb idegrendszeri tünetek is mutatkoznak. A betegség alapja a csigolyák közti porckorong kiboltosulása vagy kiszakadása, mely a gerincbõl kilépõ ideggyököt nyomja. Ez az érintett oldali végtagba kisugárzó fájdalmat, érzészavart, bénulást idézhet elõ. A tünetek jelentkezése elsõsorban attól függ, mely csigolyák közötti porckorong okozza õket. Leggyakrabban az utolsó ágyéki és az elsõ keresztcsonti csigolya közti porckorong betegszik meg.
Általában hirtelen kezdõdik a fájdalom, gyakran nehezebb tárgy felemelésekor; kisugárzik a végtagba, köhögés, tüsszentés fokozza. A beteg sokszor képtelen járni, elõrehátra hajolni vagy beszállni az autóba. Az idegrendszer vizsgálatával ki lehet mutatni az alsó végtagon jellegzetesen kialakuló érzésés reflexcsökkenést, izombénulást. Az érintett csigolyák nyomásra igen érzékenyek. Ritkán, súlyos esetben, a bénulás a vegetatív idegrendszert is érintheti, ami vizeletés székletürítési zavarhoz vezethet.
A beteg vizsgálatával a kórisme felállítható, azonban a porckorongsérv elhelyezkedésérõl, nagyságáról elsõsorban a korszerû képalkotó eljárások segítségével nyerhetünk pontos adatot. Az esetek jelentõs részében a betegség fektetéssel (a lumbágónál leírt módon) és gyógyszerekkel eredményesen kezelhetõ. Fekvéskor a porckorongban ható nyomás csökken, így a kiboltosuló sérv „visszahúzódhat". Konzervatív kezelésre nem javuló esetekben, továbbá ha az idegrendszeri tünetek fokozódnak (elsõsorban izombénulás és vegetatív bénulások), mûtétet kell végezni, melynek során az ideggyököt vagy a gerincvelõt nyomó sérvet el kell távolítani. Mûtét után a betegek rehabilitációs kezelést igényelnek a teljes gyógyuláshoz."
IDÉZET VÉGE

2007. október 12., péntek

A sérvről

A gerinc sérv valójában csak a népi elnevezése a betegségnek amit orvosilag porckorong sérvnek hívnak.
Szeretném ha tisztán látná mindenki mi is ez a betegség, hogyan alakul ki és milyen kifejlete lehetséges.
A gerinc csigolyáit az úgynevezett porckorongok választják el egymástól. Ezek a korongocskák veszik fel a rezgő és ütésszerű terheléseket rugalmasságuknál fogva és ők osztják el a csigolya felületén egyenletesen.
Ez nagyon fontos : egyenletesen a csigolya felületén.

A porckorongot úgy képzeljük el mint egy lapos korongot ami két részből áll : 1. zselés szerű belső magból és az azt körülölelő 2.erősebb szövetű anyagból ami bent tartja a zselét.

Rendes körülmények között a porckorongunk belső zselés anyaga elosztja a terhelést.
Azonban amikor valamilyen okból a külső erősebb anyag szövete meggyengül és már nem képes megtartani a porckorong tartalmát a zselét kiengedi azt a középső, bezárt helyéről a gyengülés irányába - na ekkor érezzük a derékfájást, mikor milyen mértékben.

A kitüremkedő zselé egy ideig még csak boltosítja kifelé a külső gyűrűt amíg utat tör magának kifelé.
Ez a folyamat változó időintervallumot ölel fel.
Amikor a külső gyűrű kiszaka – a sérv kifakad – akkor a kitüremkedő zselé közvetlenül és akadálytalanul nyomás alá veszi a gerincből kilépő idegpályákat. Ez akár bénulásos tüneteket is produkálha, de lehet enyhébb lefolyású is. A bénulásos tünetek észlelésekor azonnal mentőket kell hívni, lehetőség szerint a kórházi zárójelentéseinket és a betegséggel összefüggő leleteinket is vigyük magunkkal, a minnél pontosabb diagnózis és az ennek megfelelő ellátásunk érdekében.
Enyhébb esetben a bénulás alig-alig tapasztalható, kissé húzza vagy kifelé csapja az ember a lábfejét járás közben.
Ezt én minden este leellenőrzöm a főorvos által javasolt gyakorlattal : este mezítláb pár lépés előre lábujj hegyen aztán pár lépés sarokra állva. Ha nem tapasztalunk semmi rendelleneset és simán megy a gyakorlat akkor egyenlőre nincsen komolyabb baj.
Ha olyan a járásunk minha szalonspiccesek lennénk keressük fel a kezelőorvosunkat sürgősen és mondjuk el neki mit tapasztalunk.

A sérvünk kiszakadása előtti állapot az ami gyötrelmes része a betegségünknek és ez keseríti meg legjobban mindennapjainkat a nem szűnő fájdalommal.
Szóval amíg csak boltosul kifelé a sérv akkor az ideggyökre gyakorolt nyomása révén fájdalmat kelt, de igazi károkat nem okoz.
Ettől érezzük a derékfájást, majd később a fájdalom egyértelmű lesugárzását a fenekünkbe-térdünk felé-lábszárunkba-lábfejünkbe.
Kinek hogy.
Ez a fájdalom néha elviselhető szintű, néha meg kétrét görnyeszti az embert a saját konyhakövén amikor kimegy egy kis vízért.
Az állapot villámcsapásszerű romlásához nem kell sok.
Kisebb teher rossz testartással megemelve már megteszi a magáét, de egy kicsavart testhelyzetű erős tüsszentés is kiválthat sírásközeli állapotot a fájdalomtól.
Én egyszer a konyhában mosogatás közben – abban a kissé előredőlt testartásban a jobbra kiforduló derékkel amikor kipakolja az ember a mosott edényt a csöpögeteőre – lettem nagyon rosszul. Pár másodperc alatt elkezdett a meglévő enyhe fájásom élesedni és mire elindultam a szobába, hogy vízszintesbe tegyem magam az ágyon – az egyetlen testhelyzet amikor szűnik a fájdalom – már nem nagyon tudtam uralkodni magamon, mert a fájdalom olyan erővel tört rám, hogy menten le kellet feküdnöm az előszobában a padlóra. Minden előjel nélkül padlóra küldött a beste, szó szerint.
Szóval elég egy rossz mozdulat – autó csomagtartójából nem veszek ki soha semmi nehezet, de még könnyűt is ritkán!

IDÉZET:

"A rossz testtartás, a gyakori nyíró, csavaró mozdulatok, az ismétlődő nyomásfokozódás vagy akár egy egyszeri „rossz” mozdulat a porckorong szerkezeti változását vonja maga után. Így pl. a külső rostos gyűrű gyengülhet, beszakadhat.Ha teljesen átszakad a gyűrű, akkor a kocsonyás mag kitör a gerinccsatorna felé. Kialakul a gerincsérv.A porckorong kiboltosulás és a gerincsérv következményei a könnyebb hátfájdalmaktól, az izmok lebénulásáig alakulhatnak. A fájdalom kisugározhat a végtagokba ill. érzészavar lép fel az érintett ideg lefutásának megfelelően. A lokalizációtól függően a problémák jelentkezhetnek a nyak, váll, karok területén-nyaki porckorong sérv; a derék, keresztcsont, combok, lábak területén –ágyéki porckorong sérv.Ha hólyag- és bélműködési zavarok lépnek fel, akkor a kitüremkedés/kiszakadás e szervek működését szabályozó ideget károsítja. Még a többi probléma konzervatív kezeléssel is gyógyítható, ebben az estben azonnali műtétre van szükség.Műtét utáni probléma: a hegesedés. A megfelelő gyógyulási folyamathoz nélkülözhetetlen a gyógytorna"
IDÉZET VÉGE

A sérv állandóan változó mértékben boltosul elő, terhelés hatására nyilván jobban kinyomódik és erősödnek a tünetek, kíméletre csillapodhatnak.
Lényegesen hatásos módszerből több is létezik a tünetek csillapítására, akár a tünetmentesség is elérhető.
A legfontosabb talán az úszás.
Miért van szükségünk rá?
Mert a kicsike, csigolyák körüli hátizmaink elgyengülése folytán a sérvünk teret nyer és az úszással pont ezeket az apró kis stabilizáló izmainkat építjük, erősítjük ezzel segítve a szervezetünknek, hogy erősebb támaszt nyújtson a gerincoszlopnak és így kissebb lehetőséget adjon a sérvnek a kitüremkedésre, az előboltosulásra.



Léteznek különféle tornák, mint a Pilates és a McKenzie módszer.
Ezek speciális tornagyakorlatokkal próbálnak hatást gyakorolni betegségünkre.
Egyiket sem áll módomban kipróbálni, kicsiny városunkban nincsen rá mód így egyikről sem tudok érdemben nyilatkozni. Információkat a neten lehet szerezni róluk.

Több egyszerű gyakorlatot otthon is elvégezhetünk akár mindennap.
Én a hasrafekvésből kézzel valő felnyomást szoktam csinálni.
Ehhez az egyszerű gyakorlathoz hassal a padlóra fexem és két kezemet válszélességben a padlóra támasztom a mellem vonalában.
Innen fekvő helyzetből felnyomom a felsőtestem előbb csak kissé majd egyre feljebb.
Ezt szokta követni a kéz nélküli homorítás párszor.

IDÉZET:
"Tünetek:

A klinikai tünetek két csoportra oszthatók:

l. A vertebralis tünetek közül enyhébb esetben a lumbalis lordosis kiegyenesedése, általában fájdalomkerülő, ún. antalgiás tartás kialakulása a jellemző. A paravertebralis izomspazmus aszimmetrikus, a lateralflexió általában egyik oldalra jóval nagyobb mértékben kötött, az előrehajlás többnyire jelentősen beszűkült, a megfelelő intervertebralis rés nyomásra-ütögetésre érzékeny.

2. A radicularis tüneteket az ideggyök kompressziója okozza, az érintett gyöktől függően az alábbi tünetek a jellemzőek:

- S1-gyöki tünetek (LV-SI discus hernia) esetén az Achilles-reflex gyengülése vagy kiesése, a plantarflexió - lábujjhegyen állás - gyengülése, a comb-lábszár hátsó felszínén az I. ujjba sugárzó fájdalom és érzészavar jellemző, a Lasegue-tünet pozitív.

- L5-gyöki tünetek (LIV-V vagy LV-SI discus hernia) esetében reflex eltérést nem találunk, a fájdalom és érzészavar a comb és lábszár laterális oldalán az V. ujjba sugároznak a láb vagy I ujj dorsalflexió gyengül.
- L4-gyöki tünetek (LIV - LV vagy LIII - LIV discus hernia) esetén a patellareflex gyengül vagy kiesik, fájdalom és érzészavar észlelhető a comb elülső és a lábszár mediális oldalán, a térdextenzió gyengül, a femorális jel pozitív."
IDÉZET VÉGE

Elmletileg van rá esélyünk, hogy az úszással és a külömböző tornákkal és fizioterápiával a sérvet visszakényszerítsük a helyére és a folyamatos ottartásával a külső gyűrű így a sérv nyomásától menetesülve kissé elhegesedhet és visszanyerheti eredeti nem deformált szabályos alakját. Ekkor tünetmentesek lehetünk és ha jól vigyázunk magunkra akár örökre is búcsút mondhatunk a tüneteinknek.
Na ezt így leírni igen nagy bátorságra vall tőlem, ugyanis én nem hiszek ebben a szép kerek sztoriban.
Persze a remény hal meg utoljára.

A kiszakadt sérvünkel mit lehet kezdeni?
Khm-khm, hogy is mondjam csak, sokat nem.
Az orvostudomány jelenlegi állása szerint a porckorong sérv nem gyógyítható.
Abban az értelemben nem mint egy csonttörés gipszeléssel, vágás varrással, húzódás borogatással.
A műtéti beavatkozások alkalmával mégis akkor mi történik?
Egészen egyszerűen a szövetek közül, az ideggyökök mellől és a korong közepéből kikaparják – igen ilyen barbár módon bár művészi kivitelezéssel – a zselét és kész.
Nincs ott a zselé ergo nem is nyomhat semmit. Nem? De.
Szóval zselé ki és minden oké is.
Gondolhatnánk.
Ezután regisztráltan gerincműtöttek leszünk.
Ez a munkaerő piacon való elhelyezkedésünket nem segíti kimondottan.
A lehetőségeink beszűkülnek.
Jó esetben nem képződik másik csigolyapárunk között újabb sérv és hosszú évek során a testünk összehegeszti a két érintett csigolyát, rögzítendő őket, mert ugye a zselé már nem tölti be a funkcióját. Ez az összemeszesedés.
Nem túl bíztató dolog, kicsit bizarr, de ez van.
Jó eséllyel a fájdalom is megszűnik, de lehet, hogy megmarad vagy másképpen él tovább velünk.

Gyógyszereim amiket esetileg szedek :

Contramal retard 100mg 2x1
Mydeton 150mg 2x1
Aflamin 3x1 v. 2x1

Extrém fájdalmat Movalis végbélkúppal lehet kezelni valameddig.

Amikor fokozódik a lábikra illetve combizom görcsre való hajlam akkor Magne B6 szokott használni.

Mindenkinek más gyógyszerek hozzák meg a megfelelő hatást, nálam ezek váltak be.
Természetesen pénztárcafüggő minden.
Vannak méregdrága kezelések és gyógyszerek amik a földi halandó proletároknak nem elérhetőek, főleg nem TB-re, de ez senkit ne zavarjon, mi vagyunk többen.

Kitartást!

2007. október 10., szerda

Az út

Az út

Most leírom azt a hosszú folyamatot – nevezzük útnak – ami odáig vezetett, hogy egy reggel nem tudtam felkelni az ágyból.

A történet a nevezetes reggel előtt 7-8 évvel kezdődött.
Pontosan nem tudnám behatárolni az időpontot amikor először jelentkezett egy enyhe derékfájással a sérv első tünete, mivel akkor még 22-23 évesen nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Egyszerűen nem akartam foglalkozni az első reggeli fájdalommal. Ehh, biztosan elfeküdtem a derekamat. Aztán mint a jó “elfekvéshez” illik ez el is múlott pár nap alatt és addig sem okozott különösebben nagy problémát, nem nehezítette meg az életemet. Főleg, hogy pár napra rá szűntek a tünetek beigazolódni láttam a népi diagnosztika eredményét : elfeküdtem.
Aztán pár hónappal később megint elfeküdtem.
Ez már tovább tartott, de nem volt vészes csupán annyit jelentett, hogy tudatosult bennem hol is találom a gerincem “részeit”. Majd ez is elmúlt pár hét múlva.
Aztán ez ismétlődött, de az “elfekvések” egyre rövidebb időközökre múltak el.
Egy idő után – tán egy év múlva – már nem múlt el a fájdalom, de annyira kis mértékben maradt csak meg amit nem igazán tudtam tehernek érezni. Fiatal ember vagyok, mit nekem egy ilyen! Annál jobban beleadtam mindent a délutáni testépítő edzéseken, majd én megmutatom neki ki itt az úr!
Ez így is maradt pár évig, a fájdalom megmaradt hol erősebben hol enyhébben hol alig észrevehetően de állandósult a tünet.
A testépítés is elmaradt csak időszakosan tört rám a testépíthetnék.
Orvoshoz nem fordultam eddig, mert hát azért mégsem szaladgálunk minden kis aprósággal a körzetihez onnan meg kitudjahová.
Időnként elmúlt a dolog így azt gondoltam, hogy csak megjavul az az elromlott alkatrésze a testemnek magától is, elvégre az emberi test egy csodálatos “szerkezet”, bármi megtörténhet odabent – és meg is történik. Ha tudunk róla ha nem ha tudomásul vesszük ha nem! Ez van.

Teltek a hónapok és egy krónikussá váló panasz lett az “éjjel elfeküdtem a derekam” jelenségből. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mégiscsak el kellene menni az orvoshoz. A diploma azért mégiscsak többet tud mint én itthon a kisszobában.
A körzeti orvosom megvizsgált és felírt pár féle kenőcsöt annyiszor hányszor visszamentem hozzá, hogy nem múlik a panasz, minden alkalommal másikat.
Körülbelül a harmadik-negyedik ilyen alkalom után szóvá tettem nála, hogy talán beutakhatna a reumatológiára, mert nincsen több pénzem a csodakenőcsökre.
Meg is tette, el is mentem.
Nos itt kezdődött előlről minden ugyanis mielőtt bármit is ki merne jelenteni egy reumatológus szakorvos vizsgálati eredményekre van szüksége - ezeket hívják leleteknek, azok a bűvös nyelvezetű leletek.
Felírta a legújabb csodaszert és elküldött UH és csípőröntgen vizsgálatokra plusz egy vérvételre is ha már úgyis ott járok a kórházban.
Gondolható, hogy ezek a vizsgálatok nem egyszerre egy időben zajlottak le és pár nap szabadságom ráment mire minden – NEGATÍV – lelet a kezembe került.
Ekkorra már kezdtem elveszteni az érdeklődésemet az egész herce-hurca iránt és az anyagi lehetőségeim sem nagyon segítettek abban, hogy tovább csináljam a kivizsgálósdit. Hagytam a fenébe az egészet, többet nem mentem vissza a reumatológiára – jó ez hiba volt elismerem.
Ekkor volt, hogy épp egy jobb időszak köszöntött be a porckorongsérvemhez vezető úton és hipp-hopp tüntementes lettem pár hónapra.
Naugye, – gondoltam – mégiscsak megjavulnak a dolgok maguktól is nem kell ide HU meg röntgen!
Tévedtem.
Kis idő múltán visszatért a makacsul hozzám ragaszkodását bizonyítani vágyó derékfájás és véglegesült. Én meg dacból sem vettem róla tudomást. Így éldegéltünk mi ketten egymással egy testben, de egymásról tudomást nem véve.
Évek – 4-5 – teltek el és közben kétkezi munkás lévén több munkahelyen megfordulva igen sok és nehéz fizikai munkát végeztem. Érdekes módon nem súlyosbodtak a tüneteim. Elvoltam.
Egy darabig…
Aztán rövid időszakokra úgy évente egyszer-kétszer elővett a komolyabb panasz.
Erőteljes fájdalom jelentkezett deréktájon és ez lehajlásra illetve felállásra erősödött intenzíven. Ezek az indítási fájdalmak, tudtam meg később.
Ez a nagy de még elviselhető fájdalommal járó időintervallum 2-4 hét között változott. Ekkoriban szedtem népi tanácsra Mydetont és ez valamelyest segített, de a fájdalomcsillapítókból szinte mindent megettem ami elérhető volt bárhol is.
Semmit sem segítettek mondanom sem kell ugye.
Amikor megszűntek a “súlyos” panaszok visszaállt a rend – háttérbe húzódva ugyan mint a vert had, de ott lappangott a tompa és makacs derékfájás alattomosan mint eddig. És nem tágított. Ezt akkor úgy éltem meg, hogy de jó, hogy csak ennyire fáj már és szinte jól esett, persze képletesen értem.

Egyszer megelégelve a dolgot újra beutaltattam magamat a reumatológiára, folytatandó az évekkel azelőtt félbeszakított kivizsgálásomat valamilyen eredmény reményében.
Itt aztán kissé megmosták a fejem, amiért nem vittem végig korábban a dolgot, de a negatív eredményeimet látva kiírtak pár általános kezelést. Fizioterápiára kellett járnom ami a derekamra cuppantott négyzet alakban felrakott vákuumos tappancsokkal való elektromos stimuláló kezelésben merült ki.
Ezek vagy értek valamit vagy nem lényegi javulásom nem volt tőlük. A derekam meg olyan lett utána a tappancsok helyén, mintha óriáspiócák szívták volna a vérem 4 helyen.
Na mondom ez is megvolt és azt az eredményt hozta amit vártam : semmit.
Elfecséreltem megint egy csomó idő, szabadságot, szivességet és pénzt.
Ekkor kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy talán komolyabb problémával van dolgom mint azt a reumás doki gondolta meg persze mint azt én is gondoltam addig.

Teltek az évek és a fájdalom egyre gyakrabban tért vissza a megnövekedett intenzitásával és később ez a szint már nem is csökkent lényegesen lejjebb.
Ekkor már a –z időközben mellém került – párom is kezdett unszolni, hogy komolyabb kivizsgálás kellene, mert ezt az állapotot nem nagyon lehet tartani már.
Ekkorra ugyanis az elcsigázottság a mindennapjaimat annyira kimerítette és ingerültté tette, hogy sokat morogtam és acsarogtam mindenki-vel/-re indok nélkül is.
Én is beláttam, hogy a májam látja kárát elsősorban annak, hogy nyaklóra szedem a különféle fájdalomcsillapítókat így kértem egy újabb időpontot a reumára.
Ott kaptam is egy előjegyzést december 28-ra.
Aha.
2005 december 21-én reggelre a sírás kerülgetett mire fel tudtam ülni az ágyamban munkába indulás előtt. Ekkor tudtam, hogy rövid időn belül ki fig derülni mi is a bajom valójában, de nem ringattam magam hiú ábrándokban az eredmény felől.
A reumán simán felismerték a helyzet súlyosságát, a kálváriát nem részletezem ahogyan sikerült bejutnom aznap összegörnyedve, véreres szemmel, remegő térdekkel, falfehéren a vetkőzőben a hideg csempének támasztott homlokkal, de nem volt leányálom.
Sürgősséggel kértek nekem CT-re időpontot – amit itt elintézni majdnem lehetetlen – és két nap múlva meg is csinálták.
Másnapra rá az idegsebész főorvos közölte velem : porckorongsérvem van.
Teljesen lesújtott a dolog, kiborultam.

Ez történt két éve.
Azóta 3-szor volt hasonló eset mint akkor karácsony előtt, de már szinte rutinosan kezeltem a helyzetet.
Pár injekció (4 minden alkalommal) a gerincem mellé, infúziók sok-sok “adalékanyaggal” 3 napig és erőteljes gyógyszeres kezelés és máris tudok járni-leülni-felállni-lefeküdni ordítás nélkül. Ezután hosszadalmas fizioterápia.
Pazar.

Legközelebb adatokkal is jelentkezem.

2007. október 9., kedd

Bevezető

2005. decemberében regisztráltak nálam CT vizsgálat eredménye képpen porckorongsérvet.
Azóta élek együtt ezzel a tényszerű és igen kellemetlen állapottal.
Sorstársaimnak szeretnék segíteni ezzel a bloggal, hogy információhoz jussanak a betegséggel kapcsolatban.
Teszem ezt azért, mert általános, közérthető információkra csak nehezen bukkantam rá, mindenhol a szakzsargon kivehetetlen-érthetetlen, porszáraz megfogalmazásába botlottam mikor szerettem volna többet megtudni erről a – sajnos már nevezhetjük így – népbetegségről.
Előre bocsájtom:
nem vagyok orvos sem szakértője a témának csupán egy beteg.
Ezt kérem senki ne felejtse el, amit itt leírok pusztán az általam tapasztalt, olvasott, hallott dolgok gyűjteménye.

Nem célom a panaszkodás mégha esetenként elő-ekő is tör belőlem pár zokszó, ennek a blognak nem ez a célja.

Addig is amíg el nem készül az első pár bejegyzés álljon itt egy kép a betegségről illetve annak főbb fázisait ábrázolva.
Én úgy az 1. és a 2. fázis közötti állapotban vagyok jelenleg.

Mindenkinek jobbulást és kitartást kívánok!