Életjel

Lám van egy rendszeres olvasója a blognak, és hozzászólók is akadtak.
Nem mondom, hogy örülök ennek, mert ez azt jelenti, hogy Ti sem (mind) vagytok egészségesek.
Nálam sokminden nem változott, maximum annyi, hogy a fájdalom kezd kissé pszichotikussá tenni. Nagyon sokat gondolkodom az állapotomon, a kihatásain a mindennapjaimra és arra jöttem rá, hogy egyre inkább nem vagyok önmagam. Értve ezt a kapcsolataimban, a munkámban, a mindennapi életemben való viselkedésemre, a gondolkodásomra és a hozzáállásomra minden egyes kisebb feladattal szemben.
Hm... szemben, ezt a szót használtam, igen lassan már minden ami mozgást igényel ellenállást vált ki belőlem, legyen az bármi csekélység is... ha mozdulni kell az fáj -> ha fáj az kimerítő -> kimerülni ennél jobban nem akarok -> ellenállok a dolognak.
Nah ez pont nem segít a túlsúlyos állapot megelőzésében, jó úton járok az elhízás felé.
Plusz ugye ha ez a viselkedésmintázat berögzül és szinte reflexé válik, akkor eléggé nehéz jól teljesíteni bármilyen szituációban, mert a fájdalom előli menekülés mindent prioritást felül ír.
Kocsival járok dolgozni, ami kb egy órás utat jelent, így van időm gondolkodni. Ez nem mindig jó. Próbálok pozitívan hozzáállni a mindennapokhoz, mert ezekből áll az életem hátralévő része és keresek valamit amiben hinni lehet, hogy jobb lesz ez valamikor, de mivel megrögzött materialista vagyok elég nehéz elfogadnom bármit is ami nem jár kézzelfogható eredménnyel rövid időn belül - nem úgy mint egy bevett Tramadol :(.
Az állapotmban pedig semmiféle javulásnak még csak a jele sem mutatkozott eddig és ettől valahogy a folyamatos kiábrándultság - depi? - állapotában vagyok.
De gondolom nem vagyok egyedül ezzel a dologgal kapcsolatban... így van?
Meglehet én vagyok a hibás a dologban, de a lehetőségeim eléggé korlátozottak.

Gyógyszereket továbbra sem szedek, még ha hiszek is bennük, mert ezek nem oldják meg a problémámat, csak sok pénzbe kerülnek és nem épp egészségépítő hatásúak hosszú távon.
Nagyon megrázó, hogy sok emberrel találkozom akiknek ugyanez a bajuk van és ők sem igazán állanak a helyzetük magaslatán a megoldások terén.

Nem írom le itt az oldal nevét, de innen ismerem, végig csináltam a programjukat, ami csupa olyan dologgal ismertetett meg amiket már eddig is tudtam és ami a leginkább kiábrándító volt a dologban, minden egyes levél vagy kontakt végén ott díszelgett a szépen becsomagolt, nélkülözhetetlen, "Gyere vedd meg!" üzenet.
Botrányos!
Nem gyógyítani,hanem fogyasztóvá tenni még a betegeket is, minden gátlás nélkül és aljas módon a gyógyulást ígérve mindvégig.
Nem mondom igen jól felépített marketing vezet el a végén a "Gyere vedd meg!" üzentehez, szakember volt aki megtervezte és kivitelezi mindezt, de kérem szépen, könyörgöm, hogyan tud aludni, akár egy percet is az aki belőlem is a pénzemet akarja kicsikarni, tudván mivel jár ez a betegség?!?!?!
Nem folytatom a gondolatmenetet, de a csalódás a mindennapok részévé válik, ha az ember keresi az utat a gyógyulásához... sajnos.

Nem sikerült valami szívderítőre ez a pár sor így visszaolvasva.
De a helyzetem sem az.

Kitartást!