2011. november 12., szombat

Miért nem műtét?

Kedves névtelen, friss sérves hozzászóló!

Friss sérvesként, üdv a csapatban!
Ha túl leszel a kötelező körökön - vizsgálatok, kezelések, gyógyszerek, infúziók, injekciók, megaláztatás, földön fetrengés a fájdalomtól, sírvakönyörgés műtétért, csodamese klinikák cyberajánlatai - akkor majd megérted, hogy nem úgy mérik a műtét kegyét, mint ahogyan mi szeretnénk. Sajnos! Úgy vettem észre, hogy mint mindenhol máshol, itt is : pénzért minden kapható. Szomorú, de igaz.

Többünk végigjárta már ezt az utat és ha nem áll jól a bankszámlád te is végig fogod.

Magyarul az orvoslás már rég túljutott ezen a problémán, de amíg pénz van a dologban - márpedig a fájdalom jó üzlet - addig nem fogják "szalagon beszerelni" a hihetetlen technológiákat a mi szerencsétlen, nyomorult, degenerálódott kis korongjaink helyére.
Ez van.

Megemlíteném még, hogy vannak nagyon jó tornák, mozgássorozatok, -kombinációk, amik dekomprimálják, akár vissza is szuszakolják a sérvet a helyére és akár még meg is szűnhet, igen hallottam már ilyet. Mégsem hiszek benne.
A gyógyszerekben sem igazán már.

Lassan kezdek beletörődni, hogy tulajdonképpen, lecsupaszítva a dolgot végérvényesen nyomorékok vagyunk, csak még nem jutottunk el ténylegesen arra a szintre. Még tudunk saját akaratunk szerint felállni, leülni. Viszonylagosan, látszólagosan, ráfoghatóan teljes életet élni. Nem vagyunk másokra utalva, kiszolgáltatva. Egyenlőre. De ez az állapot hamarabb fog átfordulni egy romló tendenciát mutató folyamatba, mint az korunknál fogva természetes lenne.
36 éves vagyok. Ha nem történik robbanásszerű fejlődés a gerinctudományok terén, és nem lesz elérhető valamely hatásos és megfizethető beavatkozási forma 7-8 éven belül akkor kés ide-kés oda, nem sok jót jósolok ennek a destabilizálódott, folyamatosan degenerálódó gerincnek itt a hátam közepén. És én még mondhatni 'jó' állapotban vagyok.
Hajlamosak az emberek elbagatellizálni ezt a betegséget, mondván ez népbetegség, legyintenek és nem érzik a súlyát. Az első fájdalomtólreszketvefetrengés, majd diprophos kúra után persze átállnak a barikád ezen oldalára, de addig mindenki legyint a dologra. Még az orvosok is - fontos kiemelnem TISZTELET A KIVÉTELNEK!.
Közben meg kézen-közön keringenek csodadoktorok telefonszámai akik 2-3-400 000 forintért belebarmolnak a gerincbe, a teljes gyógyultság állapotát ígérve, több-kevesebb sikerrel, tisztázatlan következményekkel hosszabb távon számolva.

'Öreg' sérvesként azt javaslom neked, hogy olvass a betegségedről amennyit csak lehet, kutass fel minden lehetőséget ami elérhető, és használj ki minden alkalmat amikor fájdalmat tudsz csillapítani, de ne hidd el, hogy ez a dolog olyan mint a fogfájás és ha kihúzzák a rossz fogat a kis lyukacska begyógyul és megint karácsonyos lesz a reggel. Nem lesz az.
Ezen felül sose add fel, és ami a legfontosabb amíg van benned erő küzdj, keress, ne hagyd magad, és ha megtaláltad a megoldást, írd meg itt, mert mi mind azt keressük.

20 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fura ez nekem. Nem tudom te merre laksz, vagy hol keresed az információkat. Nem leszek túl a "kötelező" körökön, legalábbis most már biztosan nem. Rengeteget olvasgattam a betegségemről, ezért már rögtön célirányosan a megfelelő helyekre mentem.
"Friss" sérvem ellenére tisztában vagyok vele, hogy a gyógyszerek, infúziók, az nem oki szintű terápria és maximum a fájdalomcsillapításban segít, nekem ehhez nem kellenek évek, csak némi logikus gondolkodás. Elmentem Bene Máté Zoltánhoz (www.porckorong.hu), te voltál nála? Dekompresszió, segít. Gravitációs állvány, szintén segít. Oki szintű terápiák. Eddig 50k alatt vagyunk és mindkettő olyan, ami egész további életünkben hasznos. Ennek ellenére úgy vagyok vele, hogyha ez év végééig nem érek el jelentős eredményt (ez pedig csak a kitartásom hiányának köszönhető, nem pedig a módszerek hibája), akkor műtét. Magándoki, a műtétet az OEP finanszírozza, igen, természetesen a "szokásos" költségek itt is felmerülnek, de azok egyébként is. És nem kell éveket várni, és még mindig 50k körüli költségekről beszélünk. Ha valakinek ennyi sincs, akkor persze megértem, hogy szenved a "normál" ügymenettel évekig. Egy ismerősömnek ugyanakkor diagnosztizálták mint nekem, ő a műtét választotta, már rég túl van rajta. Sírvakönyörgés műtétért? Nem, a doki nekem egyszerűen felajánlotta, hogy műtsük, én nemet mondtam, majd műtjük amikor én azt mondom vagy elkerülhetetlen. Ennyi. Egyszerűen nekem fura a te egész írásod, hozzállásod, mintha tök más világban élnél, mintha direkt beteg akarnál maradni. Végül itt egy a tiedhez hasonló blog:
http://donquijotema.blogspot.com/
Neki konzervatív terápiával sikerült magát helyrehoznia, de végigolvastam az egész blogját, sehol sem ez az elkeseredett hozzáállás van, ami nálad. Lehet, hogy ez a lényeg.

Névtelen írta...

Abszolút elnézést, ha támadónak vagy gonosznak tűnik a stílusom, nincs erről szó, csak arról, hogy fura nekem ez a fajta hozzáállás, kezelése a dolognak! Itt van pl. Csatári Ervin (http://www.viddler.com/explore/bbtv/videos/168/), elég megnézni az első pár percet, sérülés, műtét, járás újratanulás, pár hónap után mégis versenyezez. Ez motiváció... Ennyire nem szabad nagy dolognak lennie, hogy éveken keresztül megkeserítse az életet.

Névtelen írta...

Már bocsánat hogy beleszólok de nincs igazad.Nekem 2007 óta van folyamatosan bajom a sérvemmel.Már mindent megkaptam,a friss MR szerint mostmár van a nyaki csigojámon is egy sérv,,de,,az ideg sebész mégcsak véletlenűl sem ajánlotta fel a műtétet.És nem vagyok mazohista mert szeretek szenvedni de míg nem olyan mérvű a sérv vagy nincs kiszakadva,nincs műtét.Az orvosok egyépként sem igazán javasolják a nem indokolt műtétet.És igen egy közeli ismerősömet most műtötték a Telkiben 400000 ft-ot fizetett érte.Szóval ez így megy.
Üdv Mindenkinek!

Névtelen írta...

De, igazam van. Ez az én tapasztalatom, csak igazam lehet, nem hazudok. Így kéne fogalmazni: NÁLAD nem így megy, vagy nálatok... arról nem tehetek, hogy rossz helyre/emberhez járkáltok feleslegesen. Ezzel igazából be is fejeztem, mindenki addig szenved amíg akar, én nem akarok a "csapat" része lenni.

Névtelen írta...

Lehet hogy úgy érzed hogy igazad van,legyen.Akkor nincs is miről írnod,hiszen megműteted magad és minden rendbe.Tudod most derűlt ki hogy 5 sérvem van de csak 4mm-esek.És nincs műtét érted,nem lehet.Reumatológiai kezelés fájdalom csillapítás ennyi.De biztos nincs igazam és majd én magyarázom el egy prof-nak ,hogy mit csináljon.Amúgy te hova jársz én a debreceni klinikára.

Névtelen írta...

Nemhiszem, hogy meg fogom műttetni, lassan, de úgyérzem javulok konzervatív kezelésre (hátha még annyi csinálnám a gyakorlatokat amennyit kellene...). Járni már nem nagyon járok, nincs igazán miért, tudjuk mi bajom, tudjuk a megoldást. Egyébként dr. Erbszt András (www.doctorfit.hu), ha mégis műtétre kerül a sor. Gyakorlatokhoz pedig a már említett Bene Máté Zoltánt ajánlom (www.porckorong.hu), szerintem a 4mm-es sérveket az okok kiküszöbölésével és a megfelelő gyakorlatokkal egész hamar vissza lehet húzni. Nekem több, mint 1cm volt mikor az MR készült + 1 kisebb.

Névtelen írta...

Köszi az infót,utánna nézek.Talán nekem is segíteni fog.Azért kitartás mindenkinek ,mert ez a kis aranyos hol ilyen hol olyan.

Névtelen írta...

Az út elején mi mind lelkesek voltunk, aztán ahogy jársz ezen a rögös, sáros,megalázó fájdalommal teli úton és az erőd szépen lassan a méltóságoddal és a fennhéjázásoddal együtt elfogy,és nem marad más csak a testi jóbaráttá váló "tünet", majd úgy leszel te is bölcsebb, higgadtabb, megértőbb és bizony ez van, egyre elkeseredettebb.
Rájössz, hogy ez a dolog azért nem gyógyítható, mert egészen jó üzlet ez mindenkinek rajtad kívül aki benne van a "biznisz"-ben.

Őszintén kívánom neked, hogy találd meg a gyógyulásodat és pozitív, követendő példaként állj majd előttünk, hogy mi , a "csapat" erőt és hitet meríthessünk belőled, a csodálatos felépülésedről és ne lássuk azt az embert aki megkövetve szavait elénk tárja az út végén a felismerését, hogy valóban lehetetlen kikeveredni tisztességgel ebből a kálváriából, mert valóban csak a pénz beszél és a "csapat" meg ugat.

Nem vagyok elmaradott, nem vagyok önkínzó és feladni végképp nem adtam fel, de ha úgy gondolod azzal, hogy megmondod nekem, hogy tulajdonképpen én vagyok oka a betegségemnek és csak magam tehetek róla, hogy ez történik velem és úgy véled nem tettem/teszek meg mindent a gyógyulásomért, ha másért nem hát akkor a családomért, akkor most mondom el neked, hogy túl vagyok sok mindenen és teljes joggal állítom nem ismered ezt az utat, engem sem és igen, bántó a hangnemed, lesajnáló, mindenható, fellengzős és végső soron megérthető. Te is a csapat tagja vagy, tetszik, nem tetszik itt küzdesz a frontvonalon ezzel a betegséggel.
Becsülendő, hogy lelkes, pozitív hozzáállással viseltetsz a helyzeteddel szemben, de mielőtt felettünk állónak gondolod magad fogadd el, hogy jelenleg ez a betegség csak komoly anyagi ráfordításokkal gyógyítható megkérdőjelezhető eredményességgel.
Nagyon, mondom nagyon komolyan kívánom, hogy sose kelljen keresztülmenned ezen az egész szenvedésen és mihamarabb gyógyulj meg, mert az ilyen pozitív hozzáállású emberekre szükség van, ha másnak nem nekünk, jó példának.

Névtelen írta...

Teljes mértékben osztom a véleményt!S ha majd a barátunk "meggyógyult",remélem ő is nyit egy oldalt s elmondja neki hogy sikerűlt,vagy marad velünk és rájön ez nem is olyan egyszerű!De legyen igaza.Megnéztem az ajánlott oldalt,hát ezt már mind tudtam de nem mindíg lehet betartani,akinek családja,gyerekei vannak.Mint már említettem 5 sérvem van de egy sem műthető,hát hajrá talán egyszer majd mi is gyógyultak lehetünk.De kitartás remény mindíg van!!!!!

Névtelen írta...

Valamilyen szinten biztos igazad van. De az a véleményem, hogy az emberek gyengék. Nem csak ebben a témában. Nem hajlandók megdolgozni a gyógyulásért, nem hajlandók rászánni magukat, hogy tornázzanak, hónapokig, minden egyes nap, konzekvensen. Nem keresik a betegségük okát, orvostól orvosig járkálnak és mástól várják a gyógyulást. Nem csak a sérvről van itt szó, hanem amikor szedik a gyógyszert cukorbetegségre meg a savlekötőt, csak mert nem tudnak vagy nem is akarnak változtatni a táplálkozásmódjukon. Vagy egyszerűen nem is tudják, hogy mi okozza. Nekem szerencsére a kitartásom és lehetőségem is megvan, így sikerült 20 év kövérség után 120kg-ról 70-re lefogynom és így sikerül a sérvemet is szépen meggyógyítanom. Egy privát oldalt már csináltam, ahol leírtam a dolgaimat, de nem tudom fogom-e a publikálni, igazából mindenki számára elérhetők azok az információk amik számomra. Amit csinálok: gravitációs pad, gerinctorna (nyújtások és erősítések) és ezt minden szabadidőmben, legalább napi fél-1 órát. Ott tartok, hogy a lábszáramból már visszahúzódott a fájdalom. A te szemszögedből biztos igazad van, de ezen a fájdalmas összetett mondatokban történő sírást továbbra is elkeserítőnek és szánalmasnak találom. De valóban csak hónapok múlva fog eldőlni, hogy valóban meggyógyulok-e így.

Névtelen írta...

Megosztanád velünk is?

Névtelen írta...

A lényeget még le is írtam. Tornáért Bene Máté Zoltánt felkeresni, aztán csinálni amennyit csak tudod. Ha tornázni már nincs erőm, akkor legalább gravitációs állványon szoktam lógni (egyszer olyan fájdalmam volt, hogy aludni nem tudtam tőle, felmentem lógni 10 percre, elmúlt). Vannak még más dolgok is, de ahogy én úgy bárki megtalálhatja őket a neten.

"Megnéztem az ajánlott oldalt,hát ezt már mind tudtam de nem mindíg lehet betartani,akinek családja,gyerekei vannak." Erre azt tudom mondani, hogy ez van... nem tudni kell, hanem betartani meg csinálni, elmenni Zoltánhoz a tornáért, azt is csinálni...ha nem tudod család/gyerek miatt, azt sajnálom, úgy valóban nem lehet gyógyulni.

Névtelen írta...

és akkor mit lehet csinálni, ha a doki szigorú pihenést és a mozgásból csak azt engedélyezi, amit NAGYON muszáj... már hetek óta. én meg csak 24 éves vagyok... azt mondta, ha nem tudom emelni a lábfejem, soron kívül menjek vissza. Azt tudom, de kezd fájni a kezem ugyanazon az oldalon, nehezen mozog pár ujjam, őszintén szólva nem tudom, ez feljogosít-e a soron kívüliségre, vagy várjam ki a 2 hetemet...
Most nincsenek nagyon erős fájdalmaim, de sok kicsi kellemetlen van.

Névtelen írta...

A helyedben feltenném itt a kérdést:
http://porckorong.hu/blog/derekas-agyeki-gerinces-kerdesek-es-valaszok#comments
Itt hozzáértő választ kapsz. Amúgy pontosan mi bajod van? MR készült?

Névtelen írta...

köszi a választ, mr-t sajnos még nem sikerült kiharcolni

Névtelen írta...

Hát pedig nem hangzik jól amit írsz, karba sugárzás tudtommal nyaki sérv esetén szokott lenni, míg lábba ágyéki esetén. MR-t 25k körül tudsz magánúton csináltatni.

Névtelen írta...

Én ezt nem értem, isten bizony. Most akkor, akinek van pénze, az meggyógyulhat, akinek nincs, az szenved?
Vajon egy műtét utáni esetleges hegesedés tudja-e, mennyit fizetett a sérv tulajdonosa az operatőrnek?
Én a nagy büdös nyugaton élek, de itt sem jobb a helyzet és bizony, addig nem műtenek, illetve az orvos nem kockáztat, amíg nincs bénulásos tünet, vizelevisszatartási gond...stb. addig marad a szenvedés. Pedig itt van rá anyagi lehetőség, nem ettől függ.
Egy ismerősöm menő privátklinikán műtötték, nagynevű svéd orvos, oszt nem sikerült! Fáj ám neki a mai napig, pedig már másodszor is kés alá került kisebb vagyonért.

Névtelen írta...

Na ezért nem fogom én sem megműttetni, ha nem lesz rosszabb.

Névtelen írta...

Tök igaza van annak a hozzászólónak, aki azt írta, hogy csak egymást erősítitek a depresszióban és az önsajnálatban!
Ez, amit csináltok, tipipkusan magyar mentalitás!!

Nyugi-nyugi, mielőtt felhorkan mindenki: én egyáltalán nem tudtam mozogni,csak a fejem mozgott! Tolókocsiban tologattak, a család vitt ki a WC-re, az ágyban sem tudtam megfordulni....a fájdalmat le se írom, mert leírhatatlan volt...

3 vagy 4 sérvem volt lumbális szakaszon, de nem volt kiszakadva.
Mexikói úton a "hentes"=doki műtétet javasolt, be is írt, de azt is elmondta, hogy nem garantálja, hogy jobb lesz!
Eléggé kiakadtam, ekkor voltam 27 éves.

2 hónapot töltöttem egy OEP által finanszírozott rendes - Mindenki számára elérhető - kórházban. Nem fizettem érte, csak néha-néha adtam a kezelőknek 1-2000 Ft-ot, meg a doktornőnek 10.000-et a gyógyulásom végén. Ennyi!
Infúziós kezelés, TENS kezelés, víz alatti masszír, rendes masszázs, akupunktúra, és a legfontosabb a gyógytorna: McKenzie, manuál, stb. és a saját akaraterőm, kitartásom!
Ennyi!

Amikor kijöttem nem volt fájdalmam, csodásan éreztem magam!

Ezzel a betegséggel együtt kell élni, de egy műtét vagy egy pirula nem fog segíteni. Te is kellesz hozzá!
Hozzáteszem, hogy nagyon lusta vagyok, és én sem tartok be minden szabályt, nem tornázom mindennap, de ha jelez a gerincem, akkor tudom mit kell tennem, hogy megállítsam a kezdődő gyulladást, tudom, hogyan kell a mindennapokban emelni, izmokat használni.

Én sem akarok senkit bántani, csak arra kérek Minden Beteget, hogy az agyában, lelkében és a testében is tegyen rendet és úgy álljon neki a saját maga életének rendbehozatalához. Legalább ezen a téren.

Én csak értetlenül álltam a soraitok előtt, és csak a depi jeleit tudtam felfedezni.
Én nem mondom, hogy örülök, hogy beteg lettem, mert dehogyis. Csak köszönni tudom annak a sok embernek, aki segített talpra állni.
Soha életemben nem írtam ilyen blogokba, hozzá sem szóltam semmihez.
Csak erőt szeretnék adni Mindekinek, hogy nem szabad így hozzáállni, hanem meg kell keresni a megfelelő embereket, terápiát és az erőt magatokban!

Névtelen írta...

Szia! Osztom a velemenyed! En is igy voltam irto fajdalom se ulni se felallni. Szinten infuziok es masszasok es torna. Es Akaratero gyogyulni akaras az onsajnalat helyett!