Köszönöm! II.

Köszönöm, hogy írtok ide. Köszönöm, hogy segítő szándékkal teszitek, ki így, ki úgy. Én is érzem, hogy sok az önsajnálat, sok a negatív érzelem a blogon. Vidéken élve kicsit nehezebb megtalálni a megfelelő embereket és a megfelelő helyet, és a munka sem vár rám 1-2 hónapot. De amit megtehetek, itthon, minden nap, ingyen, azt gondolom, meg kell tennem. Elég a langyos vízben csücsülni és sopánkodni, hogy lassan kihűl... mert ez ment eddig. Talán itt az ideje, hogy elkezdjek valamit tenni is magamért és nem csak azon filózgatni, hogy mennyire rossz, hogy így jártam. Nehéz feldolgoznom a mai napig ezt, de emberek vagyunk, különbözünk és másképpen reagálunk le, dolgozunk fel mindent ami az életünkben történik. A mindennapok részévé vált fájdalmas állapotot, ha nem is tudom megszüntetni, de talán át tudom küldeni a 'hátsó udvarba' és egy teljesebb életnek nézek elébe. Újra el kell kezdenem az utakat megkeresni azokhoz az emberekhez, helyekhez akik/ahol segíteni tudnak nekem ebben, lehetőségekhez mérten a közelben. Olvastam blogokat, cikkeket és sok minden egyebet, amit Ti, kedves kommentelő blogolvasók írtatok le és ezekből próbálok erőt meríteni a folytatáshoz. Sok dolog keserítette meg az életemet ebben az évben, lehet ezek is okozták, hogy eljutottam erre az elhatározásra. Az 'Ép testben ép lélek' mondást ha nem is tudom teljes egészében a magamévá tenni, de próbálok közelíteni hozzá, ami a test épségét illeti.